A választott sors

A választott sors

164,175 Szavak

5.0

Leírás

Aria volt a Téli Köd falkájának Lunája, aki a háborús stratégiában elért eredményeiről volt híres. Hozzájárulása döntő szerepet játszott abban, hogy falkája az egész ország legerősebb falkájává vált. Az életében mindennek tökéletesnek kellett lennie. ...Kivéve, hogy nem volt az. Valójában Aria élete minden volt, csak nem sikeres. Kiszolgáltatott volt a bántalmazó alfapárja és annak szeretője szeszélyeinek. Egy olyan társnak, aki sosem szerette őt. Ahogy látja, ahogy a kapcsolatuk egyre csak nő, a lehetőségei között az áll, hogy elmeneküljön, vagy meghaljon, hogy megpróbálja megtartani a Lunában betöltött pozícióját. De ez nem annak a története, hogyan ingatja meg Aria a férfi elzárkózó szívét, amíg végre megszereti őt. Nem, ez a történet arról szól, hogyan halt meg Aria. Így amikor Aria szembesül a lehetőséggel, hogy visszamehet az időben, és újra megpróbálhatja... vajon élni fog vele? ...Vagy az a sorsa, hogy újra átélje a hibáit? "...És ha visszautasítom?" Tétován kérdeztem. "Akkor a mélységben maradsz, és örökké újra átéled a földi emlékeidet." Az elmém felidézte a képeket, amelyek az imént gyötörtek, újra és újra megmutatva a halálomat. Most már tudtam, hogy ezt bizonyára stratégiailag azért mutatta meg nekem, hogy ízelítőt kapjak abból, milyen lesz a visszautasításom. "Akkor nem akarok újra Luna lenni... és nem akarok Aleric párja lenni" - mondtam, még magamat is meglepve, hogy egy istennővel alkudozom. De nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy valami nem stimmel. "Ezt a sorsot választottam neked." "Akkor nem fogadom el" - érveltem. "Azt hiszem, van valami, amit nem mondasz el nekem. Egy ok, amiért annyira szükséged van arra, hogy visszamenjek." Elhallgatott, ezüstös szemei óvatosan néztek rám. "...Tehát igazam van" - mondtam, a hallgatását megerősítésnek véve.